Kérdem magamtól: nos, Győző, mire lesz alkalmas ez a COVID-19? Na, figyelj csak! Most majd sokat fogsz olvasni és annál többet fogsz írni. Mert hát én néha így cseverészek személyemmel. Bólogattam, hogy persze. Amúgy is sok olyan könyv hever a polcomon, amit még nem sikerült végigolvasnom. Nem tudom, ki hogy szokott olvasni, de én van mikor 4-5 könyvet olvasok egyszerre. Amikor kedvem tartja, betűket/történeteket falni, akkor éppen hangulatom, kedvem határozza meg, mely művet is fogom folytatni. Persze akad olyan könyv is mely letétele igazi kínokat okoz. Mint tudjuk azért az olvasáshoz elengedhetetlen, hogy zavartalan idő álljon rendelkezésre. Nos, itt van ez a COVID-19 vagy mi a fene, szóval ez a hatalmas "Kijárási Korlátozás". Írni csak egy blogot sikeredett. Olvasni? Na, ez annál érdekesebb. Olvastam én, de messze nem szépirodalmat, vagy bármely más stílusú regényt. Idei terveim közt szerepelt az FDM2 képzés, amelynek részvételére, 2020 decemberére kaptam előjegyzést. Sok vendégemet kezeltem már az FDM1-es terápia adta lehetőséggel, de éreztem és tudtam, hogy ennél sokkal több szükséges ahhoz, hogy teljeséggel segíthessek. Minél többet tanulok, annál jobban rájövök, hogy mennyire csekély a tudásom. Így örömmel fejlesztem mind explicit, mind pedig tacit tudásomat. Bár szükséges megemlíteni, hogy a tacit tudás bővülése nem biztos, hogy vendégeim számára tudatosan érzékelhetővé tehető, de kezelésem során belőlem is kap a páciens, így a személyiségembe burkolt tudásom, mely nem externalizálható, építheti egészségre törekvését. Kissé szomorú, de boldog is voltam, hogy olyan iskolának az oktatásában vehetek részt, ahol a jelentkezéstől számított egy évre rá már kapok is ott-ülési lehetőséget. Igen. Ez az iskola és annak vezetője, igenis professzionális képzéseket tartva elérte, hogy tanfolyamaira éves előjegyzései vannak. Bármikor, bármely képzésén voltam említett oktatási intézményben, a legunalmasabb rész a szünet volt. Majd miután ezt kénytelen voltam tudomásul venni, beütött a krach. Vagyis pártunk és kormányunk az Európát elért COVID-19 kapcsán bevezette korlátozásait. Így felborítva sok millió magyar tervét. Gondolom az oktatási intézmény vezetője is leüldögélt és elmerengett azon, hogy most mi is lesz az ő drága tanítványaival! Persze az első sokkhatást követhette némi borúlátás, de akár kisebb depresszió is. Bár az útibbit erősen kétlem. Majd szinte látom magam előtt, ahogy feláll, megrázza magát, játszik kislányával s fejére huppan konyhaszekrényből egy sótartó. Kissé fáj, kissé bosszankodik, de tessenek csak figyelni! Jő a megvilágosodás. Kikapcsol minden zavaró tényezőt, - TV, rádió, laptop, telefon, gyerek, férj - s nekilát egy számára merőben új oktatási módszer kidolgozásnak. A projekt nem más, mint hogy videóra veszi a tematika által követelt anyagot, majd a korlátozások feloldásával beiktat egy-egy gyakorlati napot is, amelyet követően a nebuló megkapja az általa megtanult és elsajátított ismereteiről fényes bizonyítványát. Csodás ötlet. S hatalmas lendülettel bele is vetette magát a tevékenységek sokaságába. Dolgozott reggel, dolgozott délben és azt hiszem, dolgozott még este és tán még éjjel sem tudott lecsengeni. Pörögtek az agytekervények, folyt a dinamikus rezgés mely csak szülte / ontotta magából a jobbnál jobb gondolatokat, amelyek másnap, harmadnap megvalósításra kényszerültek. Beszélt ezzel, beszélt azzal, beszélt mindenkivel, aki csak számított. A tettek mezein találta magát. Írt, a Facebookra, írta jegyzeteit és egyre csak körvonalazódni látszott, hogy ebből csak is jó sülhet ki. Készítette a videókat, írta a jegyzeteket. Éjt nappallá téve csak dolgozott, és a sok-sok nebuló boldogan vette tudomásul, hogy mondjuk nem csak Decemberben veheti igénybe a képzést, ha nem akár azonnal és még nem kevés pénzt is megtakarítván ezzel. Nézheti a profin elkészített oktatási videókat, olvashatja a melléklet anyagot és neuronjai cikázhatnak. Személyem is sokat nyert a korlátozások által új dimenziókba helyezett oktatás kapcsán. Magyarra fordítva, sokkal magasabb szintű professzionális lehetőség került birtokomba, amivel vendégeim gyorsabb regenerálódását érhetem el.
Itt megint levonható a konzekvencia, miszerint a pohár félig tele lett. Persze rengeteg negatív történést és sok ember részéről követelt áldozatot a pandémia, Személyem sok megközelítési szempontból is a szerencsések közé tartozik. Bár szükséges volt némi szüneteltetés vállalkozásomban, és ez természetesen anyagi nehézségekkel is járt, illetve jár még ma is, merthogy a vendégek nem egyik napról a másikra térnek vissza, ha nem betartva a fokozatosságot. Viszont olyan szakmai tudással rendelkezem, mely a nagy egészségügyi ellátás kiesésével az én malmomra hajtotta a vizet, vagyis a vendégeket. Kiket? Azokat, akik fájdalommal(kal) küszködtek és sem reumatológián, sem pedig ortopédián nem kaphattak ellátást. Persze itt hozzá kel tennem, hogy nem a masszőr lesz az akit elsőre felkeresnek. Fontos az emberek hite. Miben is hiszünk? Az ember 15-20 vagy akár 25 évig is elsősorban a családi fészekből táplálkozik. Persze ingerek érik máshol is, mint óvoda, iskola, majd munkahely, barátok, közösségek, munkatársak, s nem utolsó sorban a médiai is hatással van gondolkodásmódjára. Ezen inputok által gerjesztett, tanult gondolkodásmód formálja hozzáállásunk a körülöttünk lévő világhoz. Sok olyan dolgot tanulunk a hosszú évek alatt, amik a rossz elfogadására a félig üres pohár elviselésére ösztökélnek. Én is ezen "felhőtlen" világban nevelkedtem. Mikor az volt a mindennapi mondatok közölnivalója, hogy erre sem meg arra sincs pénzünk, és különben is elégedj meg azzal amid van..Elég korán filozófiámmá tettem, miszerint - ha rövid a takarom, se baj veszek nagyobbat! Tudom, nehéz, de próbálom minden rossz történésben fellelni a jót. Így fordulhat elő, hogy a Covid19-pandémiával kapcsolatban is azt kerestem, mi az, ami jó lehet. Természetesen nem csak a kezelésekre vonatkozóan. Itt most nem kizárólagosan az anyagiakra gondolok. Kissé kénytelenek voltunk lelassulni. Otthon maradni, elgondolkodni.
Mit, miért és hogyan teszünk?
Merre is haladjunk tovább?
Tulajdonképpen jó irányba vettük az irányt?
Az, amit teszek az kinek segít?
Mennyire aktív azon tevékenység, amit folytatok?
Hasznos a társadalom számára mindennapi tevékenységem?
Természetesen sorolhatnám még a kérdéseket, amiket feltettem magamnak. Próbáltam kérdéseimre a választ felkutatni. Megválaszolni. Ha a válaszom pozitív irányba mutatott, akkor nyugodt lelkiismerettel folytathatom azt amit eddig. Mit is jelent, hogy pozitív? Pozitív hozzáállás, pozitív gondolkodásmód? Sokat lehet olvasni, hallgatni ezen szóösszetételről. Sőt, manapság egészen nagy jelentőséget is kapott. Részemről nem arról van szó, hogy folyamatosan mindenen és mindenkire mosolygok mint a tejbe tök, ha nem a negatív gondolataimat, hozzáállásomat tudatosan, rendre igyekszem nem elnyomni, hanem a saját magam rezgésének megfelelően áthangolni kissé pozitív irányba. Persze ezen gondolatmenet sokkal nagyobb kifejtés igényel. Nem hiszem, hogy hozzáállásom, mentalitásom egy-két mondatban leírható lenne. Vagyis most eltökéltem, hogy rá fogok szánni egy nem rövid blogbejegyzést
Persze objektív hatások kényszerítették az emberiséget a lelassulásra, de kérdéses, hogy ki és mit értett, fogott fel belőle. Végelláthatatlan sűrűséggel cikáznak a válaszok. Melyik válasz a helytálló? Ami reggel fogalmazódik meg, vagy majd a déli, akár az esti?
Nos, ezen lecke rendesen fel van adva. Arra a következtetésre jutottam, hogy mondjuk az, amit munkaként / hivatásként végzek és örömöt szerez, akkor boldog lehetek. Persze nem csak a vendégeimmel való munkálkodásomban lelhetem örömöm. Sőt! Fontos, hogy a családi fészekben is kiegyensúlyozottan élhessem meg minden napjaim. Ha hiányzik az otthon "melege", akkor nehéz helytállnod, főleg lelkileg segítő tevékenységed során. Jelenleg feleségem viszi a munka dandárját, ami annyit tesz, hogy ideje nagy részét munkahelyén tölti. Kisebbik fiam itthon folytatja (home office) egyetemi tanulmányait, s nem utolsó sorban az első osztályos kislányom tanító bácsija is én lettem (többségében). Igen. Akadnak néha nap nehézségek, de mint szoktam volt mondani ezek csak azért vannak, hogy erősebb legyek és képes legyek leküzdeni őket.
El kell tudnom vonatkoztatni a külvilág hatásaitól. Szükséges megszűrnöm azon inputokat amiket be engedek a tudatos elmémbe.
Fenti gondolataimhoz szerintem most ez az idézet a legalkalmasabb.
Mikor nem tudsz változtatni valamin, lásd meg benne a legjobbat!
Mike Pearl
